 |
| Sakk sokk... |
Annak ellenére, hogy emberként (látszólag) szinte folyamatos
választásra vagyunk ítélve életünk történéseit illetően, mégis a
legfontosabb választás lehetősége – talán pontosan ezért – így el
van rejtve előlünk. Mint teremtménynek, természetesen nincs
lehetőségünk megválasztani Teremtőnket, azonban köszönhetően
szánalmas és szerény intelligenciánknak és befolyásolás
szempontjából (is) gyászosan ellenállás-képtelen „szerkezetünket”
vitathatjuk létét, sőt letehetjük voksunkat annak legfőbb tagadója
(másik „urunk”), a Sátán (vagy ha úgy jobban tetszik, az általa
létrehozott és háttérből irányított „ál-értékrendje”,
kontraszelektív hierarchiája, „elitje”, és „értelmiségének tudása”)
mellett.
Azok tehát, akik eleve (elvből) nem vesznek
tudomást sem az Istenről, sem a Sátánról, azokat ez
utóbbi csellel szerzi meg magának. A Sátán
szolgálata kezdetben talán kényelmes, sokszor
„visszautasíthatatlannak” tűnik, kecsegtető – mert
hát ígérni azt nagyon tud –, a valódi ára azonban
még a banki apró betűsöknél is titkoltabb és
veszedelmesebb, nevén nevezve az örök kárhozat,
amiről emberként csak halvány sejtéseink lehetnek –
azok is többnyire tévesen alulmúlják –,
illuminátusok és egyéb „bennfentesek” azonban
előfordul, hogy kapnak belőle ízelítőt (de erről
talán majd később). Tekintve az emberként kapott (a
többi ránk ható Erő szempontjából) szánalmas
lehetőségeinket, nem mondom, hogy könnyű felismerni
(vagy fel lehet-e egyáltalán eseteiben) milyen input
honnan jön, hiszen a kísértés általában nem egy
bojtos, farkát lengető piros patás képében fog
vigyorogva becsöngetni a bejárati ajtón (nem
elfelejtve, hogy már „tudatunkra” ébredésünk előtt
is nyakig benne voltak sorsunk alakításában).
A
végelszámolásnál azonban a Teremtő „bírósága” – mely
nem szorul korrupt szakértőkre, sem elmebeteg
elmeorvosokra, sem alattomos politikai motivációkra,
mégis – mindent fog tudni az eléje járuló lélekről –
ezért itt, már a földön gyakran bevált hazugság sem
fog tudni segíteni megítélésünkön – ill. nagy
valószínűség szerint az is mindegy lesz, hogy az
illető miért nem az Istent választotta célul,
védelmezőül, vigaszul, fundamentumnak stb.? Ebben a
választásban tehát a tartózkodás sem jó megoldás. A
legnagyobb gond ebből kifolyólag – és így a legtöbb
„teendő” is – azokkal van, akik nem tudják, vagy nem
akarják tudomásul venni (mert eddig senki sem
magyarázta el nekik), hogy ez a választás életük
legfontosabb mozzanata, s bár valójában már előre
eldöntetett, mégis az ő valóságukban ez határozza
meg sorsuk kimenetelét:
Felfogják-e az ISTENTés
elfogadják-e a teremtésben betöltött szerepüket?
Isten szolgálatát Akarni, aztán pedig Tanulni
kell. Betartani a szabályokat, fel és beismerni,
majd alázattal megbánni a bűnöket, majd kérni a
segítséget a javuláshoz, tisztuláshoz… Az Áldást!
Ennyire „egyszerű”, de amíg nem érzünk erre valódi
késztetést – tűnjön az kezdetben bármilyen
halványnak és elesettnek –, az előbbiekre, sajnos,
úgysem leszünk (magunktól) képesek.
...
Az Isten áldásával és a Jézus Krisztusnak nevében, Ámen!
A HÍRHÁTTÉR-en publikálva: 2013.01.10. Budapest
Domján Tibor (Politikai üldözött és Supertitkolt Keresztyén Újságíró, emberjogvédő, Világszintű Echelon-Leleplező, minden magyarok Első és a bolygó Legmélyebb HAARP- és Elmetechnológiai Filmjeit Rendező Média Munkatársa, minden magyarok egyik legüldözöttebb és legbetiltottabb Újságírója)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése