A Föld legnagyobb részecskegyorsítója a 27 km átmérőjű CERN-LHC
Molnár F. Árpád "ELI"(orbántól 100%-ban BETILTOTT Keresztyén Oknyomozó, Tényfeltáró, Filmrendező, minden magyarok Előre Bejelentve Legüldözöttebb és Legbetiltottabb Újságírója, a világ Legfőbb Echelon-Tanúja)
Eredeti helyen itt http://hirhatter.bplaced.net/ciklotron.htm olvasható!
A ciklotront (azaz részecskegyorsítót) Gaál Sándor magyar fizikus találta ki; azonban a folyóirat, aminek 1929-ben elküldte a tényfeltáró cikket, azt jelezte vissza, hogy nem publikálhatják a találmányt, mert már feltalálták. Azonban ez nem volt igaz, így aztán 1931-re az amerikai Ernest Orlando Lawrence (és egy segédje, Stanley Livingston) volt, aki letette a Világtörténelem asztalára. Ez persze nem zárja ki, hogy Gaál Sándor erdélyi magyar fizikus előtt valaki felfedezte a ciklotron elvét.
Az egyszerű ciklotron működése a következő: egy fémtestet hermetikusan lezárunk, és a belsejében vákuumot hozunk létre, azaz kivesszük belőle a gázt, pl. a levegőt. A közepébe egy elektromosan töltött részecskét (iont, protont) juttatunk, amit elektromos térrel elindítunk. Tehát szükségünk van nagyfeszültségre. Miután a protont elindítottuk, mágneses térrel "kanyarodásra" bírjuk, aztán az elektromos térrel tovább gyorsítjuk. Ekkor megint irányváltást indukálunk, mégpedig ismét a mágneses térrel, amit a következő gyorsulás követ, ismét elektromos térben. A részecske így kezd el egyre nagyobb átmérőjű keringő pályán, egyre nagyobb sebességgel száguldani.
Egy idő után a sebességéből adódóan a tömege jelentősen megnő. Hogy a sebességét, és ezzel az energiáját mégis tovább növelhessük, feltalálásra került a szinkrociklotron és az izokrón ciklotron.
Lawrence első részecskegyorsítója (ciklotron) 80 ezer eV (elektronvolt) teljesítményű volt. Most, Lawrence első darabja után 70 évvel, a titkosszolgálatok állítása szerint a világ legnagyobb gyorsítója publikus helyen, Svájcban épült fel (ez a CERN-LHC), számos állam nyilvános bevonásával. (Az LHC valójában a Large Hadron Collider ring, azaz Nagy Hadronütköztető gyűrű.) Az átmérője 27 kilométer, a föld alatt 100 méterre épült fel, és 100 milliószor nagyobb teljesítményű Lawrence ciklotronjánál. Nem publikus, létezik-e ennél nagyobb ciklotron. Ez a ciklotron volt annak a világméretű botránynak a tárgyi főszereplője, amikor világszerte pánikot keltettek, mondván: a részecskeütköztetések során fekete lyukak keletkezhetnek, amik elnyelhetik a Földet. A válaszok szerint persze: keletkezhetnek apró fekete lyukak, de túl kicsik és rövid életűek ahhoz, hogy megnőhessenek és elnyelhessék a bolygót.
Maga a szervezet, a CERN 1954-ben alapult. 1986-ban határozták el egy az addigiakhoz képest óriásciklotron építését. Ez lett tehát a svájci CERN-LHC, ami 25 év alatt épült fel, mégpedig 2008-ra. Az állítások szerint a beüzemelése 2008 szeptember 10-én történt meg. 2009-től már nyilvános kísérleteket, bevetéseket végeztek vele. Szóljunk arról pár szóban, pl. miket műveltek a nyilvánosság előtt - tehát nem titokban - eme 27 km-es ciklotronnal, és gondoljunk bele, mi mindenre, ezen belül milyen fegyverek kifejlesztésére vezethetnek ezek az ötletek.
Lawrence első részecskegyorsítója (ciklotron) 80 ezer eV (elektronvolt) teljesítményű volt. Most, Lawrence első darabja után 70 évvel, a titkosszolgálatok állítása szerint a világ legnagyobb gyorsítója publikus helyen, Svájcban épült fel (ez a CERN-LHC), számos állam nyilvános bevonásával. (Az LHC valójában a Large Hadron Collider ring, azaz Nagy Hadronütköztető gyűrű.) Az átmérője 27 kilométer, a föld alatt 100 méterre épült fel, és 100 milliószor nagyobb teljesítményű Lawrence ciklotronjánál. Nem publikus, létezik-e ennél nagyobb ciklotron. Ez a ciklotron volt annak a világméretű botránynak a tárgyi főszereplője, amikor világszerte pánikot keltettek, mondván: a részecskeütköztetések során fekete lyukak keletkezhetnek, amik elnyelhetik a Földet. A válaszok szerint persze: keletkezhetnek apró fekete lyukak, de túl kicsik és rövid életűek ahhoz, hogy megnőhessenek és elnyelhessék a bolygót.
Maga a szervezet, a CERN 1954-ben alapult. 1986-ban határozták el egy az addigiakhoz képest óriásciklotron építését. Ez lett tehát a svájci CERN-LHC, ami 25 év alatt épült fel, mégpedig 2008-ra. Az állítások szerint a beüzemelése 2008 szeptember 10-én történt meg. 2009-től már nyilvános kísérleteket, bevetéseket végeztek vele. Szóljunk arról pár szóban, pl. miket műveltek a nyilvánosság előtt - tehát nem titokban - eme 27 km-es ciklotronnal, és gondoljunk bele, mi mindenre, ezen belül milyen fegyverek kifejlesztésére vezethetnek ezek az ötletek.
Beszéltünk pl. arról, hogy a ciklotronokban ionokat, protonokat, azaz töltéssel rendelkező részecskéket gyorsítunk. De a ciklotronokban részecskéket ütköztetünk is. Ilyenkor részecske csomagokat indítunk el egymással szemben, ezeket keringetve a rendszerben, amíg a gyorsítással elegendő sebességre, azaz energiára teszünk szert. Mielőtt a rendszerbe bocsátjuk, már elkezdjük gyorsítani az úgynevezett előgyorsítókban, amik szintén ciklotronok, csak sokkal kisebbek.
Az atomok főbbnek nevezett alkotórészei az atommagot körülvevő elektronok belsejében az anyabolygó, az atommag, aminek építőkövei a pozitív töltésű protonok és a semleges töltésű neutronok. A hadronok kvarkokból állnak. A hadronok a következő kvarkokból állhatnak: u, d, c, s, t, b. A proton is hadron, mert két u és egy d kvarkból áll.
Nehéz ütközésnek nevezzük, amikor pl. két protont összeütközésre bírunk. Ilyenkor relevánsabb (jelentősebb) energiafelhalmozás során kvark-gluon plazma jön létre, ami az álláspontok szerint a Világegyetem életkora első másodperce előtti állapotot mintázza. Ez a kvark-gluon plazma a kvarkleves, vagy másként nevezve ősleves. Ezt követően, az első secundum után lettek a protonok és a neutronok, majd sokkal később az első atomok. Persze csak ebben a Világegyetem-buborékban, amiből lehet annyi, ahány proton, elektron stb. létezik a látható Világegyetemben, szorozva végtelennel!
De mennyi proton is kell ilyen primitív körülmények között egyetlen ütközéshez?
Fentebb említettük az előgyorsítókat. A svájci, 27 km átmérőjű LHC ciklotron előgyorsítóiban egy egész magyarországnyi lakossági létszámnak megfelelő, 10 millió protont gyűjtünk egy csapatba, összesen 10 centiméteres helyre. Ez egy csomag. Ilyen csomagokat indítunk el egymástól 9 méteres követési távolságokban, míg a szemből száguldó 10 milliós (a példázat kedvéért) magyar lakosságnyi, másik népi tömeggel összeütköztetjük. Kétszer 10 millió proton karamboloztatásánál mindössze 1, 2 vagy 3 proton fog összeütközni, ahogyan nagyobb méretekben két galaxis karamboljánál is roppant ritka a tényleges ütközés. A ciklotronok szkennerei és számítógépes rendszerei ezen karambolok következményeit - így a karambolok, azaz robbanások során keletkezett részecskéket, energiákat - mérik és juttatják a computerekbe további elemzésre, nem csak számadatok, hanem konkrét térbeli grafikák formájában is. A részecskék összeütköztetése 4 detektorban kerül végrehajtásra, hogy mérni lehessen az eredményeket. Ez a négy detektor a CMS (a tömege 14 ezer tonna), az ALICE (10 ezer tonna), az ATLAS (7 ezer tonna), az LHCb (4 ezer tonna).
Az atomok főbbnek nevezett alkotórészei az atommagot körülvevő elektronok belsejében az anyabolygó, az atommag, aminek építőkövei a pozitív töltésű protonok és a semleges töltésű neutronok. A hadronok kvarkokból állnak. A hadronok a következő kvarkokból állhatnak: u, d, c, s, t, b. A proton is hadron, mert két u és egy d kvarkból áll.
Nehéz ütközésnek nevezzük, amikor pl. két protont összeütközésre bírunk. Ilyenkor relevánsabb (jelentősebb) energiafelhalmozás során kvark-gluon plazma jön létre, ami az álláspontok szerint a Világegyetem életkora első másodperce előtti állapotot mintázza. Ez a kvark-gluon plazma a kvarkleves, vagy másként nevezve ősleves. Ezt követően, az első secundum után lettek a protonok és a neutronok, majd sokkal később az első atomok. Persze csak ebben a Világegyetem-buborékban, amiből lehet annyi, ahány proton, elektron stb. létezik a látható Világegyetemben, szorozva végtelennel!
De mennyi proton is kell ilyen primitív körülmények között egyetlen ütközéshez?
Fentebb említettük az előgyorsítókat. A svájci, 27 km átmérőjű LHC ciklotron előgyorsítóiban egy egész magyarországnyi lakossági létszámnak megfelelő, 10 millió protont gyűjtünk egy csapatba, összesen 10 centiméteres helyre. Ez egy csomag. Ilyen csomagokat indítunk el egymástól 9 méteres követési távolságokban, míg a szemből száguldó 10 milliós (a példázat kedvéért) magyar lakosságnyi, másik népi tömeggel összeütköztetjük. Kétszer 10 millió proton karamboloztatásánál mindössze 1, 2 vagy 3 proton fog összeütközni, ahogyan nagyobb méretekben két galaxis karamboljánál is roppant ritka a tényleges ütközés. A ciklotronok szkennerei és számítógépes rendszerei ezen karambolok következményeit - így a karambolok, azaz robbanások során keletkezett részecskéket, energiákat - mérik és juttatják a computerekbe további elemzésre, nem csak számadatok, hanem konkrét térbeli grafikák formájában is. A részecskék összeütköztetése 4 detektorban kerül végrehajtásra, hogy mérni lehessen az eredményeket. Ez a négy detektor a CMS (a tömege 14 ezer tonna), az ALICE (10 ezer tonna), az ATLAS (7 ezer tonna), az LHCb (4 ezer tonna).
Svájcban, a föld alatt 100 méterrel felépített 27 km-es átmérőjű részecske gyorsító, a CERN LHC-je. Látható, miképpen helyezkednek el az ütközéseket mérő detektorok. A négy detektor a CMS (a tömege 14 ezer tonna), az ALICE (10 ezer tonna), az ATLAS (7 ezer tonna), az LHCb (4 ezer tonna).
Sokat beszélünk itt is a tömegről, de valójában - a publikus felfedezésekben - senki nem tudja, mi a tömeg, és egyáltalán honnan van tömeg. Nem tudjuk, mi képezi a tömeget, és hol van? Mérjük a részecskéket, amikről megállapítjuk, hogy tömegük van, de nem tudjuk, miért. Az atomok részecskéinek további felbontásával, a kvarkok észlelésével annyi kiderült, hogy ott is energia és tömeg látható, de az, hogy miért, nem vált tetten érhetővé.
Sőt! A Világegyetem makroszintű mozgása és állapota fizikai és matematikai leírására nem volt elegendők a ciklotronokban és más eszközökkel észlelt kvarkok stb. tömegének és energiájának megállapítása, mert mindezekkel együtt is arra a következtetésre jutottak, hogy a tömeg nem elegendő. Be kellett vezetni - a fizikában nem ritka az ilyen megoldás - egy fantomrészecskét, a Higgs-bozont (H). Ezt a nyilvános ismeretek szerint nem látta senki, de ha figyelmen kívül hagyjuk, akkor nem magyarázható meg a galaxisok formája, a Világegyetem tartalmának mozgása stb. Ilyen, egyébként semleges töltésű Higgs-részecskét várnak pl. az ütköztetések során megjelenő két kvark általi w-bozon vagy z-bozon további egyesülésével. A H-bozon megjelenését olyan ritkára taksálják, hogy ha másodpercenként fél milliárd ütköztetést végzünk közel 1 évig, akkor észlelhetünk netán 1 vagy 2 Higgs-bozont. Miközben felteszik, hogy a H-bozon a felelős az ún. sötét anyagért (és kell a taszító erőért felelős sötét energia is, mert a H-bozonnal együtt sem áll össze a kép), azt is sokan pedzegetik, hogy a H-bozon önmagában nem elegendő a hiányzó tömegek meghatározására, azaz nem csak H-bozon kell, hanem további, tömeggel rendelkező elemek is. Egyébként Peter Higgs vezette be 1960-ban azt, amire máig keresik a róla elnevezett Higgs-bozont. Sötét anyagról és sötét energiáról pedig azért beszélünk, mert a hivatalos álláspont szerint nem látjuk. Persze meg is kérdezhetnénk...
Tehát a CERN-LHC részecskegyorsítóban is keresik a Higgs-bozont, a nyilvánosságra hozott információk szerint eddig sikertelenül. Arról ne is beszéljünk, hogy a komplex számítógépes programokkal milyen irdatlan, helyesebben abszolút módon lehet a computeres rendszer fölötti rendszerrel az ütközések adta eredményeket egyszerűen kicserélni, hogy a világ tudósai azt higgyék, nem történt semmi különös, vagy higgyenek, amit akarunk, hogy higgyenek, miközben egy a háttérben működő állami csapat (team) begyűjti az eddig ismeretlen információkat, új titkosszolgálati és hatalmi találmányok és fegyverek kifejlesztésére, valamint adás-vételére.
Sokat beszélünk itt is a tömegről, de valójában - a publikus felfedezésekben - senki nem tudja, mi a tömeg, és egyáltalán honnan van tömeg. Nem tudjuk, mi képezi a tömeget, és hol van? Mérjük a részecskéket, amikről megállapítjuk, hogy tömegük van, de nem tudjuk, miért. Az atomok részecskéinek további felbontásával, a kvarkok észlelésével annyi kiderült, hogy ott is energia és tömeg látható, de az, hogy miért, nem vált tetten érhetővé.
Sőt! A Világegyetem makroszintű mozgása és állapota fizikai és matematikai leírására nem volt elegendők a ciklotronokban és más eszközökkel észlelt kvarkok stb. tömegének és energiájának megállapítása, mert mindezekkel együtt is arra a következtetésre jutottak, hogy a tömeg nem elegendő. Be kellett vezetni - a fizikában nem ritka az ilyen megoldás - egy fantomrészecskét, a Higgs-bozont (H). Ezt a nyilvános ismeretek szerint nem látta senki, de ha figyelmen kívül hagyjuk, akkor nem magyarázható meg a galaxisok formája, a Világegyetem tartalmának mozgása stb. Ilyen, egyébként semleges töltésű Higgs-részecskét várnak pl. az ütköztetések során megjelenő két kvark általi w-bozon vagy z-bozon további egyesülésével. A H-bozon megjelenését olyan ritkára taksálják, hogy ha másodpercenként fél milliárd ütköztetést végzünk közel 1 évig, akkor észlelhetünk netán 1 vagy 2 Higgs-bozont. Miközben felteszik, hogy a H-bozon a felelős az ún. sötét anyagért (és kell a taszító erőért felelős sötét energia is, mert a H-bozonnal együtt sem áll össze a kép), azt is sokan pedzegetik, hogy a H-bozon önmagában nem elegendő a hiányzó tömegek meghatározására, azaz nem csak H-bozon kell, hanem további, tömeggel rendelkező elemek is. Egyébként Peter Higgs vezette be 1960-ban azt, amire máig keresik a róla elnevezett Higgs-bozont. Sötét anyagról és sötét energiáról pedig azért beszélünk, mert a hivatalos álláspont szerint nem látjuk. Persze meg is kérdezhetnénk...
Tehát a CERN-LHC részecskegyorsítóban is keresik a Higgs-bozont, a nyilvánosságra hozott információk szerint eddig sikertelenül. Arról ne is beszéljünk, hogy a komplex számítógépes programokkal milyen irdatlan, helyesebben abszolút módon lehet a computeres rendszer fölötti rendszerrel az ütközések adta eredményeket egyszerűen kicserélni, hogy a világ tudósai azt higgyék, nem történt semmi különös, vagy higgyenek, amit akarunk, hogy higgyenek, miközben egy a háttérben működő állami csapat (team) begyűjti az eddig ismeretlen információkat, új titkosszolgálati és hatalmi találmányok és fegyverek kifejlesztésére, valamint adás-vételére.
A gyorsítóba 1242 nióbiumötvözetű (nióbium-titanát: NbTi) szupravezető dipólmágnes került beépítésre. Ehhez a világ publikus nióbiumtermelésének cirka 80%-át használták fel. A szupravezetők egy csoportjáról - így az I. típusú szupravezetőkről, amiket először fedeztek fel (1911-ben a holland Heike Kamerlingh Onnes) - közismert, hogy minél hidegebb állapotban, többnyire mínusz 200 fok alatti hőmérsékleten kezdik kifejteni hatásukat. A CERN LHC-jében 1,9 Kelvinre hűtjük a szupravezetőt, ami hidegebb, mint a világűr.
A ciklotronok mérete és ezzel hatékonysága növelése, továbbá felhasználási területei kiszélesítése kozmikus méretekben is realizálható, így pl. a világűrben, ahol a gyorsító részegységek egymástól komolyabb távolságokban helyezkednek el, és amiket - az első lépésekben - űreszközök állítottak pályára, egymástól tehát jelentős távolságban. Ekképpen a CERN-LHC a maga 27 km-es átmérőjével szemben már korabeli technológiákkal is építhetünk a világűrben Föld méretű ciklotronokat is, amik során kihasználhatunk a Föld mágnesességétől kezdve a műholdak atomerőművein át sok mindent. A korabeli technológiai megoldásokon most a konvencionális megoldásokat érthettük, de olyan módszerek óceánjai állnak rendelkezésünkre, amelyeknek csak egy roppant kicsiny részletével találkozunk a tudomány publikus, a vágóbarom nép orra elé mutogatott szeletében. Ilyen pl. a kvantum-összefonódás jelensége, mely nyilvános alkalmazása kiszélesítése feltétlenül bekövetkezik. További megoldásokként felmerül egy űrbéli óriásciklotron felépítésénél a nagy teljesítményű mesterséges sugárzások alkalmazása, aztán a tér ismeretlen, de zavartalanul működésbe hozható technológiai alkalmazásai stb.
A ciklotronok mérete és ezzel hatékonysága növelése, továbbá felhasználási területei kiszélesítése kozmikus méretekben is realizálható, így pl. a világűrben, ahol a gyorsító részegységek egymástól komolyabb távolságokban helyezkednek el, és amiket - az első lépésekben - űreszközök állítottak pályára, egymástól tehát jelentős távolságban. Ekképpen a CERN-LHC a maga 27 km-es átmérőjével szemben már korabeli technológiákkal is építhetünk a világűrben Föld méretű ciklotronokat is, amik során kihasználhatunk a Föld mágnesességétől kezdve a műholdak atomerőművein át sok mindent. A korabeli technológiai megoldásokon most a konvencionális megoldásokat érthettük, de olyan módszerek óceánjai állnak rendelkezésünkre, amelyeknek csak egy roppant kicsiny részletével találkozunk a tudomány publikus, a vágóbarom nép orra elé mutogatott szeletében. Ilyen pl. a kvantum-összefonódás jelensége, mely nyilvános alkalmazása kiszélesítése feltétlenül bekövetkezik. További megoldásokként felmerül egy űrbéli óriásciklotron felépítésénél a nagy teljesítményű mesterséges sugárzások alkalmazása, aztán a tér ismeretlen, de zavartalanul működésbe hozható technológiai alkalmazásai stb.
Meglepő lenne, ha a kozmikus ciklotront a Háttérhatalom valamely lokális alprojectje - mint az amerikai és az orosz titkosszolgálatok - nem valósították volna meg. Nyilvánvalóan nem a magyaros észjárású, korlátolt fogyatékosoknak beszélünk, tehát ahol egy bunkó magyar, ún. "szakember" képtelen továbbgondolni egy Lawrence-féle, 80 évvel ezelőtt már publikus ciklotront, és amit nem tett le az orra elé valaki kész állapotban, arról nyomorult elméje azt fejezi ki a száján keresztül, hogy tehát nem létezik, hiszen nem mondta be a tévé, hanem normális, értelmes emberekről beszélünk, akik kis százalékának az állami szervezeteken belül egyébként éppen az a dolga, hogy ne magyarosan, hanem értelmesen gondolkodjanak, és lehetőleg folyamatosan új ötleteket és megoldásokat szórjanak a titkosszolgálatok asztalára.
Hogy milyen korlátlan az emberi butaság, a tengernyiből példát is említsünk: e cikk írója az olaszországi Milánóból már 2003-ban, majd Rómából 2005-ben az Interneten taglalta az interkontinentális atomrakéták műholdak által, lézersugárral történő szétlövését, ugyanis részleteiben tudott róluk (mondani sem kell, hogy nem könyvekből és pórnépi beszámolókból). A lézeres atomernyő hírére az úgynevezett szakemberek vad magyaros hahotázásba kezdtek, hogy ilyesmi nem csak nem létezik, de létrehozhatatlan! Aztán bemondta a média, hogy különben már felépült.
Egy talán prózaibb példa: e cikk írója, a Molnár F. Árpád államtitokká nyilvánított 2003-as állambűnözési leleplezéseiben kifejtette, hogy létezik magyar Echelon, és feltárt róla számos dolgot. Pár hónap múlva - a Molnár leleplezései keltette közbeszéd és botrányok hatására - a hírhedt NBH-eminens, a Tóth András nyilvánosan is bejelentette: létezik a magyar Echelon. De! 7 évvel később a magyarok sokaságát már annyira elbutították az elmetechnológiai eszközökkel és ezekhez képest is felsőbb, nem földi fegyverrendszerekkel, hogy sokan azt szajkózták: az Echelon szót a Molnár F. Árpád találta ki, és Echelon egyáltalán nem is létezik! Aztán futótűzként terjedt el, mikor valaki beírta a Google-ba az "Echelon" szót, és lelkendezve elkezdte világgá kiabálni: nahát, emberek(!), tényleg létezik Echelon(!), a keresőbe írva kiderült, hogy a Világháló tele van a kifejezéssel.
Annyi ilyen példánk van, amikkel fel lehet tölteni a Kárpát-medencét, mégpedig részünkről színarannyal, a magyarság részéről pedig saját trágyájukkal, ami - ahogy Előre Bejelentettük ezt is - kénytelen elborítani őket.
Hogy milyen korlátlan az emberi butaság, a tengernyiből példát is említsünk: e cikk írója az olaszországi Milánóból már 2003-ban, majd Rómából 2005-ben az Interneten taglalta az interkontinentális atomrakéták műholdak által, lézersugárral történő szétlövését, ugyanis részleteiben tudott róluk (mondani sem kell, hogy nem könyvekből és pórnépi beszámolókból). A lézeres atomernyő hírére az úgynevezett szakemberek vad magyaros hahotázásba kezdtek, hogy ilyesmi nem csak nem létezik, de létrehozhatatlan! Aztán bemondta a média, hogy különben már felépült.
Egy talán prózaibb példa: e cikk írója, a Molnár F. Árpád államtitokká nyilvánított 2003-as állambűnözési leleplezéseiben kifejtette, hogy létezik magyar Echelon, és feltárt róla számos dolgot. Pár hónap múlva - a Molnár leleplezései keltette közbeszéd és botrányok hatására - a hírhedt NBH-eminens, a Tóth András nyilvánosan is bejelentette: létezik a magyar Echelon. De! 7 évvel később a magyarok sokaságát már annyira elbutították az elmetechnológiai eszközökkel és ezekhez képest is felsőbb, nem földi fegyverrendszerekkel, hogy sokan azt szajkózták: az Echelon szót a Molnár F. Árpád találta ki, és Echelon egyáltalán nem is létezik! Aztán futótűzként terjedt el, mikor valaki beírta a Google-ba az "Echelon" szót, és lelkendezve elkezdte világgá kiabálni: nahát, emberek(!), tényleg létezik Echelon(!), a keresőbe írva kiderült, hogy a Világháló tele van a kifejezéssel.
Annyi ilyen példánk van, amikkel fel lehet tölteni a Kárpát-medencét, mégpedig részünkről színarannyal, a magyarság részéről pedig saját trágyájukkal, ami - ahogy Előre Bejelentettük ezt is - kénytelen elborítani őket.
Publikus, hogy részecskegyorsítókkal (ciklotron) sikerült "letapogatni" egyébként az atomok belsejét is. Ekképpen derült fény arra is, hogy az atommagok (nukleonok) további alkotóelemekből állnak, amiket elneveztek kvarkoknak. Az atommagok klasszikusan pozitív töltésű protonokból és semleges töltésű neutronokból állnak. A hivatalos fizika az arcán idióta vigyorral tagadta, hogy ezek további alkotórészekre bontva kisebb egységnyi töltésekkel rendelkezhetnek, de ez nem zavarta azokat a gondolkodókat és felfedezőket (hogy az illuminátusokról és a prófétákról ne is beszéljünk), akik egyszerű következtetésekkel felfogták, avagy Kapott Ismeretekből TUDTÁK(!), hogy egész nyugodtan lehetnek, illetve vannak kisebb alkotópanelek is; az erre elválasztottak arról is sokat Tudtak, hogyan is néz ki egy proton vagy neutron belülről!
Persze ilyen esetekben nem ritka, ami e cikk írója kapcsán is mindig gyakori volt, hogy egy-egy felfedezéséről később kiderült, hogy a fizikusok már régóta hivatalosan elismert és bizonyítottnak nevezett felfedezését sikerült újra feltalálni. Ez annál is érthetőbb körülmény lehet azt követően, miután a mi fajtánknál (így nálam) gyakori, hogy szinte vagy egyáltalán nem olvasnak és nem néznek már semmit, mert vagy mesterségesen képtelenek rá, és/vagy olyan bőségesen el vannak látva A Forrással és/vagy a nem publikus, de annál inkább folyamatosan interaktív "médiával". Vele, Aki az Emberiség és a fajok összes tudását és amik azon túl vannak, Tudja, Hordozza, és annak ad belőle és annyit, akinek és amennyit akar!
A Látók sikeres alkalmazása az FBI és más nemzetközi bűnüldöző szervek részéről még a buta és elmaradott magyarországon sem titok; számos dokumentumfilm került bemutatásra magyarországi televíziós tudományos és ismeretterjesztő csatornákon, konkrét példákkal és konkrét nyomozókkal, valamint Látókkal. A bűnügyi nyomozásokban alkalmazott Látók további bevetési területeit annál nagyobb titokban tartják: így a titkosszolgálati műveletekben, valamint a tudományos és technológiai fejlesztésekben a források, Látók tevékenységét igen nagy csend övezi, amiképpen a titkosszolgálatok és a hadsereg által elkövetett gondolati stb. lehallgatásokat is!
A titkosszolgálatok és a Háttérhatalom nem megfelelő beavatkozásai és lehallgatásai aztán tág teret biztosítanak arra is, hogy a Valódi, Az Egyetlen Forrás (Akit mi, Keresztyének AZ ISTENNEK nevezünk, mert Tudjuk!), az Ő Istenakarata szerinti irányokba terelje, és Bosszújára Vezesse a titkos, az Emberiséggel ellenséges célokat kiszolgáló lehallgató rezsimeket, valamint az ezeket Gondoló REZSIMET!
2011-08-07.
Molnár F. Árpád "ELI"
Persze ilyen esetekben nem ritka, ami e cikk írója kapcsán is mindig gyakori volt, hogy egy-egy felfedezéséről később kiderült, hogy a fizikusok már régóta hivatalosan elismert és bizonyítottnak nevezett felfedezését sikerült újra feltalálni. Ez annál is érthetőbb körülmény lehet azt követően, miután a mi fajtánknál (így nálam) gyakori, hogy szinte vagy egyáltalán nem olvasnak és nem néznek már semmit, mert vagy mesterségesen képtelenek rá, és/vagy olyan bőségesen el vannak látva A Forrással és/vagy a nem publikus, de annál inkább folyamatosan interaktív "médiával". Vele, Aki az Emberiség és a fajok összes tudását és amik azon túl vannak, Tudja, Hordozza, és annak ad belőle és annyit, akinek és amennyit akar!
A Látók sikeres alkalmazása az FBI és más nemzetközi bűnüldöző szervek részéről még a buta és elmaradott magyarországon sem titok; számos dokumentumfilm került bemutatásra magyarországi televíziós tudományos és ismeretterjesztő csatornákon, konkrét példákkal és konkrét nyomozókkal, valamint Látókkal. A bűnügyi nyomozásokban alkalmazott Látók további bevetési területeit annál nagyobb titokban tartják: így a titkosszolgálati műveletekben, valamint a tudományos és technológiai fejlesztésekben a források, Látók tevékenységét igen nagy csend övezi, amiképpen a titkosszolgálatok és a hadsereg által elkövetett gondolati stb. lehallgatásokat is!
A titkosszolgálatok és a Háttérhatalom nem megfelelő beavatkozásai és lehallgatásai aztán tág teret biztosítanak arra is, hogy a Valódi, Az Egyetlen Forrás (Akit mi, Keresztyének AZ ISTENNEK nevezünk, mert Tudjuk!), az Ő Istenakarata szerinti irányokba terelje, és Bosszújára Vezesse a titkos, az Emberiséggel ellenséges célokat kiszolgáló lehallgató rezsimeket, valamint az ezeket Gondoló REZSIMET!
2011-08-07.
Molnár F. Árpád "ELI"
Az Isten áldásával!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése