Az alábbi kis "sci-fi" történetre képkeresgetés közben bukkantam.. sajnos szerzője már több éve nem látogatta blogját.. (klikk ide) és semmiféle elérhetőség nem volt hozzá csatolva.. ezért nem tudtam vele felvenni a kapcsolatot.. de csak belepillantva rögtön szirénázni kezdetett a bizonyos kulcsszavakra "beállított" agyam.
Miután elolvastam, úgy éreztem, hogy ez a történet itt, talán sokkal jobb helyen lenne.. és megérdemli, hogy az emberek felkapják rá a fejüket! Mivel egy ideje már tűz közelben (vagy forrás közelben? ) foglalkozom ezekkel a témákkal így persze biztosan tudom, hogy ez nem sci-fi.. de egy laikusnak így talán könnyebb elfogadni.. (aztán majd rájön.. vagy soha) és pontosan ezért keltette fel a figyelmemet az a rendkívül reális, lényegre törő és precíz perspektíva ami nem lehet a véletlen műve.. ugyanis ezekről a dolgokról rengeteg ember tud, de senki sem beszél(het) csak felülről vezérelt módon..
Nagyon örülnék neki ezért, ha előbb utóbb fény derülne a blog írójának legalább egy email címére, mert akkor ott is gratulálhatnék neki teljesítményéhez, addig viszont azzal kénytelen beérni, hogy közzéteszem itt és remélhetően minél több emberhez sikerül eljuttatni ezt a fajta realitásérzéket.. (mindegy, hogy tudatos.. vagy nem!!!)
következzék tehát az alkotás, Török Zsófi blogjából..
Állásinterjú -játék
Egy lágy, zümmögő hang a nevét mondta. A kórházi folyosószerű váróteremben az egyik szürke ajtó felett piros lámpa villant. Ez hát az én ajtóm.- gondolta.
Egy pillanatra tétovázott, majd benyitott. A szobában nem volt senki, egy óriási képernyő és egy párnás fotel volt minden berendezése. Nem hangzott el semmilyen utasítás, így némi habozás után beleült a süppedős fotelbe. Hirtelen surrogást hallott, gépkarok tapogatták, szíjak csavarodtak rá és már moccanni sem tudott. Még nem hallott erről a módszerről korábban. Azt mondták, ártalmatlan és nagyon hasznos, mégis egy kis félelmet érzett. Most mindent megtudhat –magáról. Ezt ígérték a cég emberei. Értékelést és új beosztást kap, azután betöltheti feladatát. Nem kell többé tépelődnie, mit is kezdjen az életével, itt minden kiderül.
A képernyő egyszercsak villogni kezdett. Úgy érezte magát, mint akit katapultáltak. Iszonyú gyors zuhanás következett, a felvillanó képek számára értelmezhetetlen információhalmazt közvetítettek, majd elsötétült minden. Megkönnyebbült. A szorítás is engedett, az elektródák, pántok eltűntek. Köszönjük, most elmehet, majd értesítjük –búgta a már korábban is hallott női hang.
A következő hetekben megváltozott az élete, új munkát ugyan nem kapott, de valaki valamennyi ismerősétől és barátjától kisebb összegek átutalását kérte egy megadott számlaszámra, tette mindezt az ő mobilszámának és e-mail címének felhasználásával. Leszippantották a bankszámláján lévő tartalékait, különböző áruházakból hűtőszekrényeket, tűzhelyeket, fényképezőgépeket vásároltak a nevében hitelre.
Néhány hét múlva letartóztatták, mert megtalálták az ujjlenyomatát egy kirabolt bank feltört széfjén. A cellában arra gondolt, most valóban megkapta személyiségének értékelését: balek. Néhány év és pár elektrosokk után már nem emlegette a furcsa céget és annak rajta elvégzett kísérletét, elvégre mindig arra vágyott, hogy sok embert ellátásáról gondoskodhasson, hasznossá tegye magát: a börtön mosodájában végre alkalma nyílt erre.
Az Isten áldásával!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése